Kezdettől fogva blöff a megállapodás nélküli Brexit fenyegetése

„A no-deal Brexit” [a britek megállapodás nélküli kilépése az Európai Unióból] egyfelől mindig is a kacsa szintjén maradt – másfelől azonban a brit politika történetének egyik legsikeresebb megtévesztéseként beszélhetünk róla. Ugyan soha nem volt valós lehetőség, mégis szisztematikus módon volt képes lazítani a brit társadalom elvárásain a megegyezéssel szemben, egyúttal lehetővé tette a brit kormány számára, hogy tevékenysége komolyabb felülvizsgálat nélkül maradjon. Boris Johnson így mindvégig a „no-deal” hidegfejű őrültjeként léphetett fel, mintha csak erre született volna. Természetesen a politikus meggyőződése, hogy ez így is van.

Az a forgatókönyv, hogy egy esetleges megállapodás nélküli Brexit elfogadható opció lehetne, mindig is értelmezhetetlen volt. Theresa May 2017-es beszédében [Lancaster House] blöffölt, amikor először fenyegetett azzal, hogy „a megállapodás nélküli kilépés is jobb egy rossz megállapodásnál”. A megállapítás nem jelez mást, mint a tárgyalások során sokkalta gyengébb pozícióból tárgyaló Nagy Britannia kísérletét arra, hogy nem létező tárgyalási potenciált harcoljon ki magának.

A megállapodás nélküli Brexit mindig is a legrosszabb lehetséges forgatókönyvként szerepelt:  kolosszális léptékű önsorsrontással egyenlő, mindemellett az élelmiszer- és gyógyszeripari termékek beszállítási láncainak szétzilálását, valamint a globális pénzügyi stabilitás megrengetését eredményezte volna. Még a világjárvány nélkül is recesszióba taszította volna mind a brit, mind pedig az európai gazdaságot. 

(…)

A „no-deal Brexit” soha nem volt hitelt érdemlő lehetőség Európa számára, mindazonáltal alkalmas volt arra, hogy jelentős mértékben formálja az Egyesült Királyság belpolitikáját. Amint arról a Tory párt stratégiai géniuszai a brit sajtónak beszámoltak, a jó megállapodás megkötéséhez el kellett hitetni az Európai Unióval, hogy Nagy Britannia kész elsétálni. 

(…)

A brit kormány valódi politikai hitvallása az volt, hogy bármilyen megállapodás jobb a megállapodás nélküli kilépésnél. A megkötött megállapodás féloldalas: biztosítja az Európai Unió gazdasági érdekeinek érvényesülését, miközben a britekét nem.

(…)

Mégis, a Brexit-párti brit sajtó győzelmet hirdethet, Johnsont egyfajta hősként beállítva. Ez a fajta olvasat nem tükrözi a valóságot: az erősebb fél legtöbb célját elérte, miközben a gyengébb félnek el kellett fogadni a kötelezőt. Még a legkomolyabb elemzők is kesztyűs kézzel fognak az elemzőcikkek megírásához; kedvelt fordulatuk úgy kezdődik, hogy „ez még mindig jobb, mint a megállapodás nélküli kilépés”. Egy ilyen szörnyű évet követően a brit közvélemény legnagyobb része fellélegezhet.

(…)

Több félrevezetett politikus is azt hiszi, hogy a megállapodás megszavazása lezárja a kérdést. Ez azonban csak azt jelzi a külvilág számára, hogy Westminster valójában mennyire is távolodott el a valóságtól. 

(…)

Azt hihetik, hogy Nagy Britannia leszámolt a Brexittel. Csakhogy a Brexit korántsem számolt le még Nagy Britanniával.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.